A jobb felhasználói élmény érdekében a honlapon cookie-kat (sütiket) használunk. A felhasználó számítógépes eszközére (ideértve a mobiltelefonokat is) kis adatcsomag, cookie kerül elhelyezésre. A cookie célja az oldal minél magasabb színvonalú működésének biztosítása, személyre szabott szolgáltatások biztosítása és a felhasználói élmény növelése.

FAQ Belépés

Megkésett mozgásfejlődés

Szerző: Golács Szilvia, konduktor, TSMT terapeuta, mentor

A TSMT-HRG College oktatója

Amennyiben a TSMT és HRG terápiák megkésett mozgásfejlődésre gyakorolt hatásmechanizmusát szeretné megtekinteni, kattintson ide!

Mit jelent a megkésett mozgásfejlődés?

A világ megismerésének eszközeként a gyermekek mozgásfejlődése régóta áll a gyermekekkel foglalkozó szakemberek vizsgálatainak középpontjában. A mozgásfejlődés egy genetikailag kódolt folyamat nyomán haladó fejlődés, melynek során adott sorrendben követik egymást a mozgásformák a test felegyenesedése mentén. Mindannyiunk előtt felrémlik a csecsemő, aki eleinte fekvő helyzetben a karjait, lábait koordinálatlanul mozgatja, majd átfordul hasról hátra és vissza is, hason kúszik, mászik, felül, feláll, majd jár önállóan. A mozgás ezután is fejlődik, egyre koordináltabb lesz, képes lesz bonyolult mozgások megtervezésére, kivitelezésére, mindezt változó körülmények között is.

A mozgásfejlődés szakaszai adott sorrendben követik egymást, az egyes mozgásformák gyakorlásának ideje alatt a vázizomzat erősödése mellett érik a mozgatórendszer, a vesztibuláris rendszer, alakul a mozgáskoordináció, a statikus és dinamikus egyensúly, a térérzékelés, melyek megalapozzák azt, hogy a gyermek az élet különböző területein helytálljon a későbbiekben. (Katona Ferenc: Klinikai fejlődésneurológia, Medicina 1999.)

Ideális esetben a fejlődés lépcsőfokai biológiailag meghatározott sorrendben és minőségben követik egymást, és a 2-3 hónapos csecsemő emeli és tartja a fejét, 3-4 hónaposan megfordul a hasáról a hátára és vissza, 6-8 hónaposan kúszik előre, 8-10 hónaposan mászik négykézláb, felül, 10-12 hónapos kor körül felkapaszkodva feláll, majd 12-18 hónapos kor között önállóan elindul. A nagymozgások mellett természetesen a finommozgás, a manipuláció, a beszédmotorika is érik. Amennyiben ezek a mozgásformák többhónapnyi késéssel jelennek meg, esetleg nem jelennek meg, abban az esetben megkésett mozgásfejlődésről beszélünk.

A mozgásfejlődés folyamatában természetesen vannak egyéni eltérések, de az egyes lépcsőfokok, állomások egymásutánisága, folyamata és a megfelelő időben történő kialakulása biztosítja az idegrendszer megfelelő területeinek az érését, segíti a különböző idegpályák, keresztcsatornák kialakulását, az egyre bonyolultabb összeköttetések használatát, a külvilágból érkező ingerek feldolgozását, és az ezekre való megfelelő válaszok adását. Fontos megemlíteni, hogy a mozgásfejlődés megkésettsége nem determinálja a később esetleg jelentkező tanulási problémákat, inkább jelzi az eltérő működést, és a később tanulási, viselkedési, magatartási zavarokkal küzdő gyerekeknél mindig megtalálhatóak az eltérő vagy megkésett mozgásfejlődés  jellemzői.

Mi okozhatja a megkésett mozgásfejlődést?

A vizsgálatok alapján a megkésett mozgásfejlődésnek többféle oka lehet. Ez azért fontos, mert ez alapján lehet kiválasztani a megfelelő terápiát. Más terápiát igényel a gyermek, ha a hiányzó külső ingereket pótoljuk, más terápiára van szüksége, ha az érzékszerveken felvett ingerek feldolgozásában van zavar, és megint más megközelítés szükséges, ha valamilyen ételallergia, tápanyagfeldolgozási zavar áll a problémák hátterében. Van, amikor többféle terápia együttes alkalmazása segít a fejlődés beindításában.

Hogyan tud segíteni a TSMT és HRG terápia?

A LongiKid© vizsgálat rámutat, amennyiben az idegrendszer éretlensége, a mozgáskoordináció, az egyensúly, a bilaterális mozgások eltérése, esetleg kórós mozgásformák, tartások, a nem megfelelő figyelem vagy mozgásindíték állnak a lassú fejlődés hátterében.

Amennyiben izomtónus-eltérést is tapasztalunk, a manuálterápia (DSGM, Pfaffenrot terápia) segítségével elérhető az izomzat, az ízületek „előkészítése” a megfelelő motoros működéshez. Ezek a terápiák oldják a letapadásokat, segítik a megfelelő tónus elérését. A passzív manuálterápia kiegészíti a HRG és / vagy TSMT aktív feladatait, segíti az izomzat maximális használatát.

A HRG és a TSMT feladatai 3 hónapos kortól már végezhetők (szükséges esetben akár már hamarabb is). A feladatok sokfélesége lehetőséget ad a passzív, a vesztibuláris rendszer ingerlését, és ezzel az idegrendszer érésének beindítását célzó feladatokra, a fejlődési folyamatba illeszkedő mozgásformák kialakítására, az egyensúlyi helyzetekben való megfelelő motoros válaszok kialakítására, a két testfél szimmetrikus működésére, valamint a nagymozgásokon keresztül a finommotorika fejlesztésére irányuló aktív feladatokra.

A HRG terápia közben a meleg víz segíti a feszes izomzat lazulását, illetve a bőrön keresztül a taktilis ingerek folyamatos meglétét. A vízben a felhajtóerő segítségével egyes feladatok kivitelezése könnyebb, emellett az eszközök sokféle lehetőséget biztosítanak az egyensúlyi helyzetek megtartására, a fej-, törzs-, kar- és lábkontroll kialakítására, a mozgáskoordináció javítására. Mivel a vizsgálat alapján a terapeuta ismeri a gyermeknél felmerülő problémákat, olyan feladatokat tud összeállítani, amely személyre szabottan segíti a gyermeknél felmerülő akadályok kiküszöbölését.

A feladatok egy részében a gyermek passzív, míg a többi feladatban aktív résztvevő, ezzel segítve a mozgásindíték alakulását, az együttműködést, a szociális készségeket, az egycsatornás és többcsatornás figyelmet, az izomtónusszabályozást, az esetleg fennmaradt csecsemőkori reflexek gátlását. A rendszeresen, adott mennyiségben végzett, ismétlődő feladatok segítenek az idegrendszer érését beindítani, a hiányzó mozgásformákat kialakítani, elősegíteni a mozgások tervezését-kivitelezését az életkornak megfelelően.

Felhasznált irodalom:

  • Katona Ferenc: Klinikai fejlődésneurológia, Medicina 1999.

  • Farmosi István: Mozgásfejlődés, Dialóg Campus Kiadó 1999, 2005

  • Pléh Csaba: A lélektan története , 2010 Kivonat